Hír címe

április 24, 2017 9:48 de. Közzétette Hozzászólás

ÁLLANDÓ ERDŐBORÍTOTTSÁGRA
VALÓ ÁTALAKÍTÁS TERVEZÉSE ÉS ELLENŐRZÉSE

A folyamatos erdőborítást biztosító természetközeli erdőgazdálkodási módszerek iránti szakmai és társadalmi igény ösztönzőleg hat a nem vágásos erdőkezelési üzemmódok elterjedésére. Ennek is köszönhető, hogy jelenleg a folyamatos erdőborítást biztosító erdőkezelési üzemmódok összterülete hazánkban már mintegy 20500 ha, melyben kiemelt szerep jut a szálaló és átalakító üzemmódoknak.
A szálalás fogalma nem, az átalakító üzemmódé viszont magyarázatra szorul: elsődleges szakmai célja az addig vágásos üzemmódban kezelt erdő szálaló üzemmódra való áttérésének megvalósítása.
Az átalakító üzemmód során történő erdőgazdálkodás tervezése, a gazdálkodás gyakorlati megvalósítása és ellenőrzése komoly szakmai kihívás elé állítja mind az erdőgazdálkodót, mind pedig az erdőrendezést.
Kitűnő példa erre a Monostorapáti Erdészet szálaló üzemosztályaiban folyó tervezési és gazdálkodási tevékenység.

A VÁGÁSOS – KOROSZTÁLYOS – ERDŐ ÁTALAKÍTÁSA SZÁLALÓ ERDŐVÉ

Az átalakítással kapcsolatban a következő kérdésekre kell választ találnunk:

Milyen korban lehet elkezdeni?

Célszerű a magzókor kezdetén elindítani az átalakítást, de már előbb is lehet beavatkozásokat végezni az átmérő differenciálásra és az állomány genetikai tulajdonságainak javítására.

Milyen módszereket lehet alkalmazni?

Kb. 70 évig egy jól elnyújtott csoportos felújítóvágást (szálalóvágást) alkalmazunk, aminek végén az idős állomány 20–40%-át állva hagyjuk. Ez az állomány óhatatlanul minőségromlást szenved a későbbiekben, viszont szükség van a korszerkezet széthúzására, az újulat biztosítására, illetve a további vastagfa-hozamra. További 70 év szükséges a valódi szálaló szerkezet kialakításához, mely időszakban készletgondozó szálalást végzünk.

Mennyi időt igényel az átalakítás?

Azt lehet mondani, hogy a magzókorba jutáshoz szükséges idő kétszeresét, azaz 140 évet, ui. ekkor már feltöltődtek a korfokok 0–140 évig, és nemcsak az újulat, hanem a vastagfa-hozam is folyamatosan biztosított. Ezt követően készletgondozó szálalást végzünk és csak a növedéket termeljük ki.

Hogyan lehet ellenőrizni?

Az ellenőrző eljárás során vizsgálni kell

  • az újulatviszonyokat,
  • az utánpótlás-állomány mennyiségét és minőségét,
  • a vastagsági csoportok ideálishoz viszonyított törzsszámát és fatérfogatát,
  • a növedék-hozadék viszonyokat,
  • az élőfakészlet minőségének javulását, illetve azt, hogy
  • átmérő osztályonként biztosított-e az állandó fatérfogat, amely feltétele a stabil vastagfa hozadéknak.

A SZÁLALÓ KEZELÉSI TERV FELÉPÍTÉSÉNEK BEMUTATÁSA A MONOSTORAPÁTI ERDÉSZET SZÁLALÓ ÜZEMOSZTÁLYAINAK TERVE ALAPJÁN

A Monostorapáti Erdészet területén három tömb lett kijelölve szálalásra, melyből kettő az Agár-tetőn, egy pedig a Boncsos-tetőn a Monostori erdőben található. Mindegyik terület vulkánikus eredetű alapkőzeten helyezkedik el, így az előforduló genetikai talajtípusok ranker, illetve agyagbemosódásos barna erdőtalaj. Az üzemosztályok északi kitettségben 200–400 m, déli kitettségben 400–500 m magasságok között találhatók

TERMÉSZETES ERDŐTÁRSULÁSOK

  • Hegy és dombvidéki bükkösök (Daphno laureolae – Fagetum) extrazonálisan.
  • Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek (Querco petraeae – Carpinetum).

AZ ÁTALAKÍTÁS FOLYAMATA ÉS VÁRHATÓ IDŐTARTAMA

  • Jelenleg mindegyik üzemosztály faállományai 60–80 év közöttiek. Ezekben az erdőrészletekben még kevés a célátmérőt elért egyed, elsőként célszerű csak a beteg, rossz genetikai tulajdonságú fákat kitermelni, majd differenciálni kell az átmérőeloszlást is. Körülbelül 20–30 év múlva számíthatunk arra, hogy a fakitermelések nagy részét a célátmérőt már elért egyedek adják. Mivel a faállományok közel egykorúak, elkerülhetetlen lesz bizonyos számú fa túltartása, melyek kivágását amennyire lehet, el kell nyújtani, hogy megfelelő minőségű utódállomány nőjön fel. Ahogy a felső szintből fogynak a fák, egyre több helyen indul növekedésnek a fiatal állomány. Az egykori lékek közepén erősebb egyedek fejlődnek, a széleken gyengébbek. Mindegyiknek meg van a szerepe az erdőben.
  • Amikor az immár szálaló szerkezetű utódállományból anyaállomány lesz, és a folyamatos magtermésekből újra meginduló természetes felújulással elindítják az utánpótlás-állomány kifejlődését, akkor ez a második generációs utódállomány már valódi szálalóerdővé válik.
  • Az átalakítás időtartama attól függ, hogy az egykorú erdő, amelyből kiindultunk, mennyire volt homogén. Az itteni adottságok között 100–130 év kell ahhoz, hogy a szálalóerdő szerkezete kialakuljon. Az átalakítási időszakban az erdőtömbbe évenként kell belenyúlni, de az azonos nyilvántartási egységekbe (erdőrészletek) csak 5 évenként szabad visszatérni (szünetelő szálalás). Az átalakítás megkezdése bármilyen korban történhet, de legkedvezőbb a már tartós magtermést adó, de még fiatal állományokban.
  • Az átalakítási időszakban a fakitermeléseknél az értékmaximumukat elért, elsősorban a célátmérő fölötti faegyedeket kell kitermelni, illetve azokban a vastagsági csoportokban kell csökkenteni a törzsszámot, amelyekben a vágásos erdő átmérőeloszlás görbéje a szálaló erdő görbéje fölött halad, de csak olyan mértékig, hogy az erdőszerkezet ne lazuljon fel túlságosan, az erdőklíma ne sérüljön.

KÜRTÖSI ANDRÁS
erdőfelügyelő

Forrás: Erdészeti Lapok CXLIV. évf. 12. szám (2009. december)

Kategória: ,

Írta: forestr

Vélemény, hozzászólás?